Hatvan éve lélekzek ebben a világban és ennyire még sohasem éreztem kétségbe ejtőnek. Ha a hagyományos értékeket próbálnám tartani, akkor simán neveznek nácinak, homofóbnak, vírustagadónak. És még csak nem is kell emlegetnem a hagyományainkat.

Számomra az, hogy vannak melegek, nem probléma. Ismerek jó néhány embertársamat, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Nem vagyunk elválaszthatatlan barátok, de nagyon jól együtt tudunk dolgozni. Azokon a pontokon, ahol feltétlenül érintkeznünk kell, meg is tesszük. Mindezt a legnagyobb tisztelet mellett. Becsüljük egymás munkáját és kölcsönösen használjuk azt, amit a másikunk tud. Mindezt a közös eredmények reményében. Bizonyos helyzetekben egy csónakban evezünk. Viszont nem beszélünk a hálószobatitkainkról. De ez így van a heteró ügyfelekkel, ismerősökkel, barátokkal is.
Az viszont igen is aggaszt, hogy az óvodás, kisiskolás gyerekeknek miért kellene bármilyen szexuális tartalmú foglalkozásokat tartani. Ráadásul olyan civil szervezetetek aktivistáitól, akikről semmit sem tudunk.

Egyáltalán nem vagyok vírustagadó. De nem hiszem el, hogy az egyetlen megoldás az, hogy beoltanak mindenkit teljesen titkos anyagokkal, amiért nem vállal senki sem felelősséget. Amikor a nyilvánosságra hozott számok sem indokolják ezt. (a legutóbbi adat, hogy a nyolcvan milliós Németországban eddig négymillió megbetegedés történt, az hány százalék is? pedig ez csak a megbetegedések száma.)
És biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akiknek az oltás kifejezetten ártalmas lehet. És miért ne dönthetném el, hogy akarom-e vagy sem? Miért kell ezért engem megbélyegezni?

A másik nagyon aggasztó dolog, ami a politikai életben történik. A politikai elit megbukott. Most már csak a hatalom bitorlása a cél mindkét oldalon. Részemről támogatom, hogy több kis párt kormányozzon és jelenjenek meg a civilek. Legyen szakértői kormány és irányítsák az országot azok, akik értenek hozzá.
Arról nem is beszélve, hogy egymást legszívesebben agyonütnék. És mindezt a jog, az igazság nevében.

Nekem is vannak barátaim, akikkel nem vagyunk egy nézőponton a politikai irányultságunkat tekintve. Ennek ellenére nagyon szeretjük egymást, mert nem a különbözőségeket keressük, hanem azt, hogy hogyan tudjuk élvezni az élet adta lehetőségeket.
Az viszont nagyon aggaszt, hogy a „másik” tábor hazaárulónak tart, vagy idiótának, mert éppen az „egyikre” szavazok. Mivel húsz éves már elmúltam, így volt szerencsém több pártra is szavazni. Amennyire tőlem telt, megpróbáltam az érzelmeimet kizárni és az ország érdekeit figyelembe véve tenni le a voksomat. Ez így lesz most is. És remélhetőleg így lesz 2026-ban is. Viszont nem zárnám ki most, mert annyira durva a helyzet, hogy a választások után egymásnak esnek a honfitársaink. Csak azért, mert a másik párt nyert.

Bolond világban élünk és nem nagyon tűnik úgy, hogy ez jobb lesz. Sajnos. Pedig nagyon kevesen nácik vagy homofóbok, vírustagadók. Csak másképp gondolunk dolgokra. Nem ezt hívjak liberalizmusnak?

-Országh László-

Coming Soon
....a gyermekes családok támogatása! Szavazz a cikkre!
....a gyermekes családok támogatása! Szavazz a cikkre!
....a gyermekes családok támogatása! Szavazz a cikkre!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük