Miért szerettem ki egykor kedvenc pártomból?

Nem vagyok egy panaszkodó típus. Öt gyermekem van. Tudom mi a munka. Igyekszem minden percemet hasznosan tölteni. Így kérlek, ne panaszkodásnak vedd, amiket írok. Sokkal inkább tényfeltárás lesz ez, egy ötgyermekes anyuka szemszögéből.

…az én kincseim…

Alapvetően egy hálás természetű ember vagyok.

Így nagyon boldogan és szívemben igazi hálával köszöntem meg az OTP-nél házbővítésre felvehető támogatást 2001-ben. Két gyermek után 800 ezer forintot kaptunk, amiből egy szoba bővítést saját kezűleg meg is tudtunk valósítani. Ez már csak egy plusz volt az akkori FIDESZ kormány iránti lelkesedésem mellé. Szerettem a lendületüket, azt a módot, ahogyan az igazságot keresték és feltárták. Ahogy egy hazug rendszert leváltottak, és az igazság kardjával lesúlytottak rá. Úgy éreztem, otthon vagyok Magyarországon, és kerek a világ, ahogy van.

Férjem sokat dolgozott, egy mosodának szállított különféle irodákba tiszta ruhát, szőnyeget. Nem éltünk nagy lábon, nem vettünk üdítőket, és az igazi pénzpazarlás az a napi 1-2 üveg sör és pipadohány volt. Szépen beosztottuk, amink volt, mégis újabb és újabb hiteleket kellett felvennünk, hogy napról napra el tudjuk tartani családunkat. Nyaralni még az első évünkben voltunk, 1992-ben. Azóta szórakozni sem jártunk. Soha nem jutott rá keret. Ugyanakkor élveztük az életet, mert sikerült a budai lakásunkért egy gödit vásárolni, igaz ott is kellett egy kis kölcsön, hogy sikerüljön, de legalább nem voltunk a négy fal közé bezárva a negyediken.

Én is mindig igyekeztem kiegészíteni a családi kasszát.

Kis plusz munkákkal, amit a gyerekek mellett tudtam vállalni. Ahogy megszületett a harmadik, ez egyre ritkábban valósulhatott meg, hiszen bőven volt dolgom a családdal. Nagyon örültünk a segítségnek, amit a 3 gyermekes családoknak juttatott a kormány: kedvezményes ebéd, ingyenes tankönyv lehetőség. Így valahogy tovább evickéltünk a harmadik után is, de én magam már nem tudtam bevételt szerezni. Segítségem nem volt, édesanyám akkor halt meg nemrég, bölcsibe pedig nem voltam hajlandó adni az egyetlen kislányomat. Tudom, milyen pszichés hatásai vannak az anyától elszakítottságnak 3 éves kor előtt. Nekem mindig is a gyerekeim lelki és testi fejlődése volt a legfontosabb. Így a rosszabb anyagi körülményeket választottam a harmonikus gyermeki fejlődés érdekében.

A szobaépítés ellenére is kinőttük 3 gyerekkel a 2 szobás házat. A tartozásainkat nem tudtuk fizetni, így mennünk kellett. Egy nógrádi kis településen találtunk egy remek házat, ami jóval olcsóbb volt, így a tartozásaink nagy részétől is meg tudtunk szabadulni. Nem mindtől, de jelentős részétől igen. Az ottani munkalehetőségek igen gyatrák voltak. Nekem közgazdasági érettségivel egy autóelektromossági alkatrészeket készítő gyárban soron lett csak helyem. Ez egy kényszermegoldás volt, nem volt választásunk. Ekkorra már fél éve nem volt más bevételünk, csak, amit a gyerekek után kaptunk, havonta nagyságrendileg 90 ezer forint. Bölcsi híján valakinek otthon kellett maradnia a gyerekekkel.

El tudjátok képzelni?

Napi 1000 Ft jutott 5 főre az élelmezésünkre, a háztartási dolgokra 2010-ben. A számlákból csak azt fizettük, amit már ki akartak kapcsolni a gyermekvédelem ellenére is. Életem legkeservesebb költözése és újrakezdése volt. Aztán a következő 7 év is irtózatos volt. Szépen lassan csúsztunk lefelé. A gyerekeknek adtak enni az iskolában, óvodában. Otthon virslit, lekváros vagy zsíros kenyeret tudtak enni. Nem éppen az egészséges életmódot támogató élelmekről beszélünk. Fel is mondta a szervezetük a szolgálatot. Mind ételérzékeny lett, de erre csak 2017-ben derült fény.

Szerencsére a legnagyobb fiunk egy olyan barátnőt talált magának, akinél ott lakhatott, és eltartották a szülők őt is!

Ez kicsi könnyebbséget jelentett.

Aztán férjem talált munkát, amit 7 évig végzett, általában reggel héttől este hétig. Teljes idegi kimerültség lett a vége. Nem feltétlenül a sok ott töltött idő miatt, hanem ahogy a cégnek is egyre nehezebben ment, a főnök egyre stresszesebbé vált, s mindenkivel ordítozott. Így a férjem hazajött, és itthon adta ki a feszültségét. Csoda, hogy együtt kibírtuk. Ennek egyetlen oka a foglalkozásom volt. Láttam az érzelmi hátterét, és azt is, hogy nem kifejezetten nekünk szól a megnyilvánulása, hanem legalább VALAHOL ki kell adja ezt a feszültséget. Elviseltük.

Időközben még két kisfiunk született 2014-ben és 2015-ben. Többször megéltük, hogy már nem volt tüzelőre való. A kisfiúk a 12-15 fokos házban voltak kisbabák. Gyümölcsre nem futotta, ha elmondanám, miket ettek, nem értenétek, hogy etethettem ilyen szeméttel a gyerekeimet?! De csak azt adtam nekik, amit meg tudtunk venni. Mivel pontosan tudom, mi mit okoz a szervezetben nemcsak lelki, de fizikai szinten is, így rendkívül szenvedtem ettől a helyzettől. Segítségem nem volt, a településen nem volt bölcsőde, még ha akartam volna sem tudtam volna beadni őket. Mire bevittem volna őket, már mehettem is volna vissza értük, ráadásul nem volt keret a buszozásra.

A legkisebb down szindrómás lett.

Különös módon ez és a gyermekek ételérzékenysége hozott megkönnyebbülést. Legalábbis anyagi téren. Illetve az, hogy újra tudtam “mellékest vállalni”, kezdett minket kiemelni a mocsárból. Egy régi barátnőm adományozó szervezetet indított, és a település polgármesterének segítségével létrehoztuk az első kihelyezett Boldogságcsepp adománypontot. Nagyon szégyelltem, de csak akkor volt az előző években BÁRMINK, ha a barátnőm adott. Egy zoknit nem tudtam magamnak venni, azt is az adományokból kértem tőle. Mivel körülnéztem a falunkban, és azt láttam, túl sokan vannak hasonló helyzetben, szükségesnek láttam bevállalni ezt, mindannyiunk megélhetésének elősegítésére. A faluban a 4-5 gyermekes asszonyok segítségével 3 évig működtettük ezt az adománypontot.

2017-re már olyan egészségi állapotba került a családunk, hogy egy teljes tanév alatt 4 olyan nap volt, amikor nem volt valamelyik gyermekünk beteg. Ez a nagyon rossz táplálkozás és állandó otthoni stressz következménye volt.

Az ételérzékenység kimutatása gyermekenként és fejenként havi 7-7 ezer forint pluszt hozott. A GYOD 27500 Ft -ról 100.000-re emelése már egy csodálatos megkönnyebbülés volt, nem csak számunkra, hanem magyar családok ezreinek.

Az előző választási időszakban bevállaltam, az ORIGO párt képviselőjelöltségét. Több száz SNI gyermekes családdal voltam közvetlen kapcsolatban, és ők is csak küzdöttek, küzdöttek, ahogy mindenki más is, akinek 2-nél több gyermeke van. Úgy gondoltam, együtt képesek lehetünk valami nagyszerűt létrehozni. A GYOD-ot nem tudom, ki követelte ki, az biztos, hogy mi a tőlünk telhető leghangosabban kértük a figyelmet. Nagyon sok olyan SNI gyermekes szülő van, aki egyedül neveli gyermekét. Ők ebből a 27500 .- Ft-ből kellett megéljenek. Nyilvánvaló, hogy nem éltek meg belőle.

Hogy számunkra mi lett a kiút?

Egy hatalmas ajándék az élettől! De mások nem annyira szerencsések, mint mi.
Így nem működik az integráció. Legfeljebb, ha még többen lecsúsznak a nincstelenségbe.
Ehhez képest a pazarló stadionépítések, elkótyavetyélt milliárdok annyira fájnak, hogy már a külföldre költözés is megfordult a fejemben. Pedig őszinte hazafi LENNÉK. Magyarországot feltétlenül szeretem, és benne a magyarokat szívből támogatom. Bármilyen színűek is.

Mivel nem keresek felelőst, de azt pontosan látom, ki hogyan segíthetne, ezt írom le.

– Az óvodák, bölcsődék számának szaporítása szükséges, hogy ne kelljen hosszasan utaztatni a gyerekeket.

– Ahhoz, hogy működjenek az óvodák, bölcsődék, meg kell emelni az óvodapedagógusok fizetését.

– A családsegítő szolgálat szolgáltatási területét bővítsék úgy, hogy onnan legalább heti 1-2 alkalommal gyermekfelügyelőt/ babysittert lehessen alacsony költséggel vagy ingyenesen kérni annak, akinek nincs más segítsége (egy SNI gyermekkel sokszor képtelenség utazni vagy bármit elintézni).

– Több juttatást kérünk a gyermekek után. Ennyi családi pótlékból nem lehet őket eltartani úgy, hogy még egészségesek is maradjanak!

– A 4 és többgyermekes anyák adókedvezménye egy vicc. Már 3 gyermeknél sem tudnak pénzt termelni, ha a családdal is rendesen törődnek.

– A 3 gyermeknél többet vállalók számára plusz havi anyagi juttatást kérünk. (Nem kell félni attól, hogy a cigányok ebből fognak élni. MINDEN magyar ebből él, ha nincs fizetése!!!)

– Az egészségügy ordít a hiányoktól. Mégis a megelőzés volna a legkisebb befektetés. Étkezési tanácsadást vagy kihelyezett rendezvényeket kellene tartani, és a kóstolási lehetőségen túl havi keretet adni a gyermekek egészséges ételekkel etetéséhez!

Remélem, TE jobban élsz….mert ez a mai magyar valóság. Erre még csak rájött a karantén, a covid 2 éve, ami aztán végképp letarolta a gyengébb családokat.

Magyarország jobban teljesít?! Ugyan már. Alulmúlja önmagát. Persze mindezt rá lehet most fogni a covidra. Pedig előtte is borzasztó volt!

Ha TE is ismersz hasonló helyzetű családokat, kérlek oszd meg a cikkemet!

Köszönöm: Mészárosné Kis Edit

Coming Soon
....a gyermekes családok támogatása! Szavazz a cikkre!
....a gyermekes családok támogatása! Szavazz a cikkre!
....a gyermekes családok támogatása! Szavazz a cikkre!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük